Szuper utazások

7 nap – 7 történet – New York Csak a Puffin módra

Ha követtek a facebookon és/vagy instagramon – márpedig nyilván követtek, mert szuper jó fejek vagytok!!:) – szóval akkor biztosan láttátok, hogy májusban, 3 évvel az első utam után, visszatérhettem egyik kedvenc városomba, New York-ba. Sok mindent szeretnék mesélni, és fogok is, de most nem napi beszámolók formájában szeretném rögzíteni ezt a tökéletes utazást, hanem inkább 7 rövid történetet mesélek majd el, amiben lesznek hasznos, és kevésbé hasznos infók is, de legfőképpen az élményt próbálják majd visszaadni. Már amennyire írásban lehet.. 

No.1. Hülyeségem/bátorságom(?) története

 

Május elején járunk, akkor már két hónapja vártam, hogy újra elutazhassak New York-ba, de mivel már egyszer voltam, és mert nagyon sűrű hetek előzték meg az utat, ezért olyan nagyon nem készültem rá, mint első alkalommal. Pár dolognak utánanéztem persze, de nem volt meg egy hónappal előtte a pontos itiner, szóval lazább voltam na. 
Aztán 48 órával indulás előtt, pont amikor már kb. nekiálltam volna az alapos felkészülésnek, durván kiütött valami ovis vírus, nemcsak engem, a férjemet is, úgyhogy volt pár óra, amikor úgy tűnt, nem megyek én sehova, hiszen még a másik szobába is alig bírtam átvonszolni magam.

Aztán kicsit jobban lettem, és reménykedtem, hogy el tudok menni, de addigra már órákat veszítettem a felkészülési-pakolási időből, ezért apukámat kértem meg, hogy nyomtasson ki nekem minden fontos infót az átszálláshoz, a reptérről való bejutáshoz, gondoltam, majd a repülőn tanulmányozom ezeket az infókat, ha már így alakult… 3 évvel ezelőtt, az első NY-i útnál hetekkel korábban fejből el tudtam volna mondani legalább háromféle opciót, minden eshetőségre fel voltam készülve, na most nem. 

Azt tudtam, hogy – ottani idő szerint – este fogok érkezni, de csak indulás előtti este jöttem rá, hogy tömegközlekedéssel nehéz lesz eljutni a szállásomhoz, ezért valami másban kell gondolkodni, és mikor gyorsan megkérdeztem, mivel érdemes menni, taxival vagy uberrel, az ubert javasolta a szuperkedves kinti barátocskám.
Gondoltam magamban, jól van, hát akkor uber lesz. Már csak azt kellene tudni, hogy az hogy is működik pontosan. Haha. Balatonfüreden élünk, itt nincs uber, vagy ha van is, én nem használom, mindenhova autóval, bringával vagy gyalog megyünk, Budapesten meg autóval vagy bkv-val. Nyilván tudtam, mi a lényege, de hogy konkrétan hogy működik technikailag, arról fogalmam sem volt.



Épp csak kicsit lettünk jobban utolsó estére, összepakoltam nagy nehezen, aztán még cikket írtam, emaileket, ügyeket zártam le hajnali egy-kettőig kb., ezért Lacit kértem meg, hogy találja ki légyszi, mit hogy kell az uberrel csinálni. (De ő nem jött velem, egyedül utaztam.) Így ő akkor éjjel intézett mobilnetet a telefonomra, telepítette az appot, és megnézte, hogy kb. hogy működik. Eljött az indulás, az autóban nagyjából elmondta, hogy tudok majd uberezni, a reptéren elbúcsúztunk, és nem is izgattam magam az uberezes miatt, gondoltam, minden ok lesz.

Jah, minden OK is volt, egészen addig, míg sok órával később be nem értem New York központjába. Addig minden sima volt, ameddig a reptérről bevitt a metró, de az igencsak forgalmas Penn Stationnél eljött az uberezes ideje. Jó, hát akkor először is kerestem egy csendesebb utcácskát, ahol talán fel is tud venni majd az uber-barátom, mert ott, a Penn Stationnél egyébként kb. a budapesti körúti forgalomhoz hasonló dugó volt este 9-kor is. Szóval a kis utcában leálltam, és gondoltam, akkor OK, induljon az app. Ja, ahhoz internet is kell, na, akkor gyere telekom, izzítsd a mobilnetet így pár ezer km távolságból. Aha, hát az nem ment. Próba1, próba2, net sehol.

Állok egy istentudja milyen utcán Manhattan közepén, 2,5 napja az ágyból sem bírtam kikelni, most meg mögöttem volt tizenX óra utazás, és az a nyomi net, amire a továbbhaladásom épült, nem akart működni. Némi diszkrét szitkozódás után halványan derengeni kezdett, hogy egy-két hete talán megnéztem a buszközlekedést és arról talán van egy lefotózott képernyő a telefonomban, így azt kerestem elő és már a buszmegállót próbáltam megtalálni kínomban, amikor még utoljára ránéztem a telefonra…és akkor hirtelen lett netem. Zurück, visszatotyogtam a nagy bőröndömmel a kis utcába, gyorsan izzítottam az uber appot, 2-3 kattintás, le is stipistopiztam egy járgányt, és már láttam is, hogy Abdalla nevű sofőröm pár utcára van.

Nagy igyekezetemben nem is sima ubert rendeltem, hanem közös ubert (uber pool). (Ez az, amikor másokkal együtt utazol egy autóban, így sokkal olcsóbb. John beszáll X utcán, Judit beszáll Y utcán, aztán John ki Z utcán, Jenna be W utcán, Ahmed be C utcán, Judit ki D utcán és így utazgatunk együtt, és így sokkal olcsóbb az egész.) Ott, akkor úgy gondoltam, “oo hát miért is ne, harmadannyiba kerül, jó lesz az”.  És alapvetően nincs is ezzel semmi baj, de ahogy ott álltam Manhattan közepén, este negyed tízkor, alig felépülve egy rémes vírusból, tök egyedül, lányként, és vártam egy Abdalla nevű vadidegen autóját, amibe már akkor láttam az app térképén, hogy még kb. 3 vadidegen fog rajtam kívül beszállni…hát nem mondom, hogy büszke voltam magamra, hogy milyen okos döntést hoztam.

Mert persze fejemre eshet egy tégla Svájc legbiztonságosabb településén is, és persze-persze, nem vagyok már 13 éves kislány, és utaztam is már egészen sokat egyedül, de azért a hosszú utazás és az előző pár nap izgalma után úgy éreztem, hogy talán jobb lett volna ezt a közös uberezgetést mondjuk Veszprém kertvárosi részén gyakorolni pár baráttal fényes nappal…. Elég hülye ötletnek tűnt, hogy pont Manhattanben, pont este, pont egyedül vállaltam be először. Még szerencse, hogy nem volt túl sok időm aggódni, mert Abdalla hamar odaért, és már robogtunk is a megadott címre. Aztán persze semmi gond nem volt, pár perc alatt odaértünk a szállásomhoz, közben ki-beszálltak az utastársak, és az égvilágon semmi nem történt. Csak annyi, hogy sokkal olcsóbban utaztam:), és cserébe’ jól bevéstem a kis agyamba, hogy legközelebb akármilyen beteg is leszek utazás előtt, biztos, hogy ennél jobban felkészülök. 

Így indult tehát a New York-i út, amelynek többi napján ennél csak okosabb döntéseket hoztam:) De tényleg! Majd azokról is mesélek!! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!