Szuper utazások

Alpesi álom: a csodás sítereptől a zene városáig

Voltam már korábban is Zell am See-Kaprunban, akkor is nagyon tetszett, de most valahogy teljesen új oldaláról ismertem meg ezt a környéket, és megint csak ott vagyok, hogy mennék vissza, mert olyan jó lenne folytatni az “ismerkedést”:) Az előző úton például kimaradt nekem Zell am See belvárosa – hogy csak egy dolgot emeljek ki így az elején – , pedig hát annyira hangulatos, hogy már csak azért is érdemes odamenni. Persze a turisták télen elsősorban nem ezért érkeznek ide, hanem a síterepekért. Mert abból van itt bőven: Zell am See-ben a Schmittenhöhe, Kaprunban pedig a Kitzsteinhorn gleccsere maga a símennyország:)

Mázlim volt egyébként, mert amikor először itt voltam, akkor a gleccseren volt szuper idő, és a Schmittenhöhen volt olyan köd, hogy az orrunkig sem láttunk, most viszont pont fordítva alakult, a gleccseren volt nyomibb idő, és a Schmittenhöhén tökéletes. Így most már mindkét terepet láttam gyönyörű időben, és tanúsíthatom, hogy tényleg fantasztikus mindkét pályarendszer. 

A gleccseren szuper jó piros pályák vannak (plusz itt van a Black Mamba nevű igazi profiknak való fekete pálya is) és meglepetésemre (erre ugyanis nem emlékeztem már) egész sok kék pálya is van, szóval még akár a kezdők is felmehetnek, nyugodtan lehet gyakorolgatni, iskolázgatni. Szinte minden szupermodern és nagyon trendi, nem nagyon találkozni hagyományos, klasszikus hüttével. A pályarendszer közepén ott van például az IceCamp, a jégiglu, ami egy jégből épített bár, ahol minden évben ki van állítva egy gyönyörű autó. Hogy hogy viszik fel oda ezt az autót, ne kérdezzétek, és úgy egyébként is, az egész hegyi infrastruktúra, élelmiszer ellátmány kérdése egy kész misztikum számomra – hihetetlen hogy oldják meg az alapanyagok, gépek és egyéb felszerelések szállítását és beüzemelését. És akkor a felvonókról még nem is beszéltünk… Fantasztikus az egész.  

A hegycsúcson van is egy komplett “centrum”, ahol a fantasztikus panorámájú étterem (Gipfelrestaurant) mellett van két kilátóterasz, egy kis mozi, ahol rövid természetfilmet lehet megnézni, és egy kiállítás. Úgy van megoldva a felvonórendszer, hogy ide fel lehet jönni síléc nélkül, simán, cipőben is, és láttam is kirándulókat, akik csak a kilátásért jöttek, szóval még akár a nem síelő családtagokat is fel lehet vinni a hegy tetejére, biztos, hogy nekik is nagy élmény lesz. 

Ez a pályarendszer kb. 10 percre van Zell am See-től, ahol a város mellett egyébként egy hatalmas wellness központ is van, a Tauern Spa, ahol nagyon jót lehet ejtőzni síelés után. A panorámás kinti medence valószínűleg az egyik legbiztosabb selfie-spot lehet:), de nem is csodálom, elég menő fürdőruhában pancsolni háttérben a hatalmas hóval borított hegyekkel…

A szállásunk a belváros szívében volt, a Hotel Neue Post (írtam is róla bővebben itt), kb. 1 percre a sétálóutcától és a főtértől. Február elején is karácsonyi hangulatú égősorok voltak szinte mindenhol, és az egész annyira kis hangulatos volt, hogy akármilyen kicsi is, több estét is szívesen eltöltöttem volna ott. Egyik este még a kaszinóba is elmentünk; én ezelőtt sem jártam, ezután sem fogok, de ha valaki szereti a szerencsejátékokat, akkor itt még erre is van lehetőség. 

Második napunkat a Schmittenhöhen töltöttük, olyan tökéletes időben, hogy álmodni sem lehetne jobbról. Az igazi vagányok ilyenkor vetkőznek pólóra:), de persze mi csak mezei kis síelők voltunk, örültünk, hogy nem kellett orrunkig húzni a sálat, igazi örömsí-idő volt, tökéletes minőségű pályákkal. Ez a pályarendszer  – az előző napihoz képest különösen, de egyébként is – egy hagyományosabb terep, családiasabb hangulattal, jó kis fabútoros hüttékkel – hozzám ez közelebb áll, de értem persze a modern igyekezetet is:) Klassz pályákon síeltünk, és a végén a buliteraszon még egy jól megérdemelt itókát is ittunk – épp csak a bugi nem indult be, de ha lett volna fél óránk, talán még arra is sor került volna. 

A hosszú hétvége síelős része itt véget is ért, a programunk Salzburgban folytatódott. Igen, Salzburg a kis kedvencem!! Kb. 1 óra autóút Zell am See-ből, így kora este oda is értünk, a Mirabell kert melletti Sheraton Grand Hotelbe, ami életem egyik legjobb szálloda-élménye volt. (Itt írtam is róla bővebben.) A luxus itt még nem ért véget aznap estére, gyönyörű helyen vacsoráztunk, a Skybarban, ami egy panorámás étterem a salzburgi Crowne Plaza tetején. 

Az utolsó napunkat városnézéssel töltöttük: én már kb. 3-4-szer voltam Salzburgban, legutóbb épp tavaly nyáron, amikor már tényleg töviről hegyire körbejártam – helyesebben körbebicikliztem – a várost, de még most is imádtam minden percét a kis túránknak. Egyszerűen nem tudom megunni! Csak pár óránk volt, de azalatt is meg tudtuk nézni a legfontosabb látnivalókat: Mirabell kert, a híd a lakatokkal, Mönchsberg a gyönyörű panorámával, Fesztivál negyed, és így tovább, egészen a Dómig, onnan pedig megcéloztuk a Fürst cukrászdát, az igazi Mozart golyó előállítóinak cukrászdáját, amiről már nyáron is meséltem. Tényleg érdemes akár egy síelős hét végén hazafele útba ejteni Salzburgot, mert ha van egy térképetek, és előre felkészültök, simán be lehet járni néhány óra alatt. Mi a sétálóutcán zártuk a túrát, és végül a Sternbrau-ban ebédeltünk, mielőtt hazaindultunk. Ennél több már aligha fért volna bele 3 napba, nagyon kompakt kis program volt. Mennék megint, de nagyon:D 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!