Szuper utazások

Hogyan fotóz(z)unk utazás alatt?

Nem vagyok profi fotós, sem hivatásos utazó, így a saját tapasztalataimat mondom el, ahogy én hobbiutazóként hobbifotózgatok, hogy aztán hobbiblogolgassak róla – így kezeljétek a bölcsességeimet:)

Pár évvel ezelőtt – még a selfie és instagram éra előtti időkben – összeírtam, hogy nagyjából hogy néz ki egy hobbifotós egyedfejlődése, és ez még most is igaz. Tehát: 

1. Nincs koncepció, napszaktól, fényviszonyok minőségétől és témától függetlenül, szinte pozicionálás nélkül készül a fotó. A családról, a templomról, a hegyoldalról, a Balatonról, a vacsoráról és mindenről, ami csak eszünkbe jut. Lehet rajta bámészkodó ember, egy belógó fél kar, vagy bármi egyéb, fel sem tűnik a fotósnak, hogy az nem a képre való. Csak úgy csillan a vaku, ha kell, ha nem:) Nyugi, mindenki így kezdi:D

2. Egy vezérelv irányítja az utazó kezét: minden képen legyen ember. Na nem úgy, hogy bárki, hanem valamelyik útitárs. “Állj ide, kicsit jobbra, most kicsit balra, mert kitakarod, guggolj le, úgy jobb lesz, cheese”, stb. 

3. Eljön az a pont, amikor hirtelen zavaró lesz minden felesleges elem a fotón. Onnantól kezdve kompozícióban gondolkodunk: legyen a fotón ember (mármint útitárs), de ne lógjon bele senki más, se félkar, se kuka a háttérben, se semmi felesleges. 

4. Aztán eljön az idő, amikor az útitárs lekerül a képről, eljutunk ugyanis oda, amikor egy kicsit művészkedni akarunk, és rájövünk, hogy szebb lesz a tájkép / utcakép / csendélet, ha nincs a fotón ember. Ez az a fázis, amikor hirtelen 500 fotó helyett 1500 képpel térsz haza, mert mindenről készült kép, ami csak útba esett. Ebben a stádiumban a fotós “témákat” keres mindenhol. Szicíliai ráncos öregúr keze, nagy összefüggő háttér előtt apró színes bicikli, rozoga vödör a félreeső utcán – mind-mind hálás témák. És egyébként ez  a fázis nagyjából az élvezhetőség határa is. Ilyenkor már van annyi szép- és kompozícióérzéked, hogy tudd, nagyjából mi a szép, és ezt hamar észreveszed, lefotózod, és csak ritkán bíbelődsz egy fotóval hosszasan. Katt-katt katt és már mész is tovább. Ekkor még lehet úgy utazni, hogy ne a fotózás határozza meg az egész utazást, de már vékony a jég, könnyű megcsúszni. 

toszkana_tajkep

5. A következő fázis már egy időigényesebb műfaj. Az, amikor csakis a tökéletes kompozícióval és tökéletes fényviszonyokkal vagy elégedett. Eddig a pontig el lehet jutni úgy is, hogy nem igazán ismered a géped / telefonod, csak pár funkcióját használod, de azt jól. Itt viszont már komolyabb dolgokat is tudsz, és még véletlenül sem szeretnéd rossz képpel zárni a túrát, így időt és energiát nem sajnálva kivárod a legjobb fényeket, és megvárod, míg az utolsó nézelődő turista is arrébb tipegett. Ha mégsem jön össze, akkor jobb fényviszonyok között visszamész a helyszínre és újrafotózod a témát. 

6. És végül eljön az a pont, ami általában nem jön el:) Amikor profi fotóssá válik valaki. Persze van, akinek eljön, de többségünk általában megáll a hobbifotózás szintjén. A profi már vagy nagyon nagy, vagy nagyon kicsi de nagyon drága géppel utazik, a semmiből is csodás képet tud kihozni. 

Szerintem a 4. pontig érdemes eljutni, az a szint már élvezhető eredményt ad, úgy, hogy közben nem változik az utazás egy állandó forgatássá. Ehhez az is kell, hogy ne legyen a fényképeződ két mázsás. Hiába tűnik úgy, hogy “nem nehéz, ugyan már, dehogy nehéz”, 3-4 óra sétálgatás után nehéznek fogod érezni, hidd el, 8-10 óra városnézés-túrázás után pedig már kész teher lesz. Szóval csak óvatosan a fényképező választással! Mi is végigmentünk ezen, eleinte cipeltük a nehéz gépet – útikönyvvel, itókával, egyebekkel egy nagy puttonyban, aztán már csak a fényképezőt, aztán inkább eggyel könnyebb gépet választottunk, New York-ba már kimondottan úgy mentem, hogy kölcsönkértem tesómtól egy jó, de kicsike gépet, és mostanra eljutottam oda, hogy nem is viszek fényképezőt, csak a telefonomat.

mon

Ehhez persze kell egy jó telefon, de nekem tényleg nagyon megérte váltani, mert sokkal, de sokkal könnyebb minden, mióta csak egy szál telefonnal utazok. Én a Honor telefonokra esküszöm, a 6+ is remek volt, most a Honor 8-assal ismerkedek, ami már tényleg nagyon profi. Szoktam is félig viccesen mondani, hogy mióta megvan ez az új telefon, azóta szebbek a képeim, mint a valóság:) Persze nyilván nem, de olyan gyönyörű a képek minősége, hogy tényleg nagyon elégedett vagyok vele. Szuper jól kezeli a fényeket, még viszonylag rossz fényviszonyok között is jó képeket lehet vele készíteni, és nagyon gyors, lemaradni csak akkor lehet valamiről, ha ügyetlenkedünk.

honor_v8_2

Utazások közben én nagyon a mélységélességgel, ISO-val és fehéregyensúllyal nem szoktam bíbelődni, de még azt is lehetne variálni, és persze lehet vele gyönyörű panorámafotókat készíteni, sorozatokat, és még sorolhatnám, mennyi funkciója van. Majd egy utazás alatt meg is fogom mutatni, hogy lássátok, mennyi mindent tud. Nem is hiányzik már a rendes fényképezőm egyáltalán, és bár én még bele sem gondoltam, de a múltkor valaki rávilágított, hogy így egy csomó időt is megspórolunk az utazások alatt. Korábban ugyanis mindig vittem a fényképezőt, azzal fotóztam, de aztán persze a telefonnal is készítettem pár fotót, és akkor már majdnem dupla annyi időt töltöttem fotózással, mint normálisan kellett volna. Most ez nincs. Simán megy a telefonra minden, nincs dupla fotózás, nincs időpazarlás, sokkal kényelmesebb így utazni-fotózni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon jól bírja a strapát: az aksija és a memóriája is nagyon jól teljesített eddig mindig, soha nem volt gond egyikkel sem, pedig általában alaposan megdolgoztatom. Szóval szerintem érdemes váltani, sokkal könnyebb, egyszerűbb, kényelmesebb, mint egy nagy kamerát cipelgetni. 

Ha van egy jó kütyüd (telefon és/vagy fényképező), akkor pedig csak pár dologra kell figyelni. (Szerintem legalábbis.)

  • Legyenek meg a standard fotók, ne gyere haza Párizsból úgy, hogy nincs pár klasszik fotód az Eiffel-toronyról, de ha az megvan, akkor próbálj ki egy-két szokatlanabb szöget/kompozíciót is. Ugyanígy a családról / útitársakról készített fotók készítésekor is próbálj kreatív megoldásokkal operálni. Persze, legyen meg a közösen mosolygós fotó is, de utólag sokkal jobb lesz visszanézni azt, amin mondjuk mindenki viccesen grimaszol, vagy mindenki egy irányba néz – nem a kamerába – stb, és érdemes olyan fotókat is készíteni, ami nem beállított, hanem épp könyvlapozgatás, térképbogarászás, vagy épp kávézgatás közben készül az útitársadról. Ezek az elkapott pillanatok is kellenek!

    salzburg-01

  • Járj nyitott szemmel. De komolyan. Úgy igazán nyitott szemmel. Az a legjobb, ha sikerül egy kicsit a hangulatot hazavinni a fotókon keresztül. Márpedig azt akkor lehet, ha figyeled a részleteket, kis történéseket, és elcsíped a jellegzetes pillanatokat. Egy cuki kávézó asztalai egy párizsi kis utcában, egy jópofa londoni pub bejárata, vicces rajz a tokiói utcán, egy lufikkal mászkáló lány a New York-i parkban sokszor többet ad vissza utólag a hangulatból, mint a Notre Dame, a Big Ben vagy a Szabadság szobor milliószor látott képei. Én legalábbis ebben hiszek:) 

    ciggiano-casale-il-caggio-080s

  • Inkább kevesebb legyen a képen, mint több. Vannak persze olyan helyzetek, amikor pont a zsúfoltság teszi széppé a képet, de sokszor a kevesebb több. Főleg akkor, ha a felesleges dolgokat sikerül letisztítani a képről. Ha egy sétálgató népviseletbe öltözött nénit szeretnél lefotózni, és pont egy szép macskaköves utcán sétál, akkor próbáld úgy fotózni, hogy csak ő legyen a színes ruhájában a képen, de ne legyen rajta plusz 3-4 sétálgató ember, mert az teljesen elvonja a figyelmet a lényegről és a hangulatról.
  • Használd az aranymetszés szabályait! Vagyis ne a kép közepén legyen a téma, hanem told el egy kicsit a lényeget. Képzeletben felosztjuk a képet két vízszintes és két függőleges vonallal arányosan, és valamelyik metszéspontba helyezzük a lényeget. Nem bonyolult, könnyen rá lehet érezni.

    mallorca

  • Keresd a színeket! Hálás téma egy nagyon pirosra festett ajtó a sok-sok fehér ajtós ház között, egy nagy narancssárga kosár a szürke, kőből készült ház előtt, egy rózsaszín bicikli a sötétbarna falú háznak támasztva, stb, stb.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Gyere és kövess a Facebook oldalamon is, jó lesz!!:)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!