Szuper utazások

Ezért szeretek utazni – mert a zene az kell!

Tavaly ilyenkor épp Londonban töltöttem egy hétvégét és akkor dőlt el végérvényesen, hogy musicalmániás vagyok. Angolul úgy mondják ezt, hogy “i’m a sucker for musical”, vagyis kicsit ciki is, meg nem is, de imádom, akárhogy is van. Szerettem én már gyerekként is, hogy is tagadhatnám, hogy szerettem a musicaleket, a Hairt és a Grease-t többször láttam, mint amennyit nem szégyellnék bevallani, a Muzsika hangja volt sokáig az egyik kedvenc filmem, volt is olyan év, amikor – még az Internet előtti időkben – nagy nehezen Apukám meg tudta szerezni a dalszövegeket és azt majdhogynem arany keretbe téve megkaptam karácsonyra.

Szóval megvolt ez a szimpátia, de 2 évvel ezelőtt, New Yorkban jött a nagy felismerés, hogy jó 15 év kihagyás után is ott lehet folytatni a kapcsolatot, ahol abbahagytuk. Már nem emlékszem, hogy akkor ki ajánlotta, hogy “akár szeretitek a musicalt, akár nem, mindenképpen menjetek el egy Broadway-előadásra“, de nagyon igaza volt. Sikerült megcsípnünk egy egészen olcsó jegyet, és megnéztük a Mamma Mia előadást, ami akkora élmény volt, hogy az egész New York-i utazás egyik fénypontja lett. Toplistás élmény, tudod, a “könnyemkicsordulós” fajta, ahogy írtam is akkor.

szinhaz

Így amikor tavaly ilyenkor Londonban jártam, és egy szuperkedves puffinos olvasó közreműködésével mindkét londoni estémet színházban tölthettem, végleg eldöntöttem, hogy ezen túl – ha tehetem -, mindig fogok valami zenés/színházas programot keresni az utazásaim alatt. Olyan fantasztikus volt az a két londoni musical is, hogy a mai napig rendszeresen visszanézem/hallgatom egyes részleteit, és nem tudom megunni, akárhányszor hallom is a dallamokat. Úgy jöttem akkor haza, hogy soha semmi mást nem szeretnék ajándékba, csak színház és repülőjegyet a londoni és New York-i musicalekre.

img_20151003_180157

Ezt mondjuk nem ártott volna másoknak is elmondani:) mert így a Jézuskának erről például fogalma sem volt, így azóta nem voltam sem New York-ban, sem Londonban, voltam viszont Salzburgban, ahol megint a zene lett a főszereplő. Írtam már róla, hogy Salzburg egyébként is maga a zene, az éneklő bicikliktől Mozartig minden a zenéről szól, így amikor – ős Muzsika hangja rajongóként – megláttam a Salzburg Card kis prospektusában egy kupont, ami egy kis esti Muzsika hangja szösszenetre szólt, akkor úgy döntöttem, hogy 3 újabb gasztromagazin és két csomag Mozart-golyó helyett inkább erre költöm a pénzem. És megint nem bántam meg. Kis színpad, kis közönség, de akkor is.

Nem kell mindig sok pénz a nagy élményekhez! Lehet, hogy a legolcsóbb jeggyel, lehet, hogy fel kell venni a szemüveget, és egy mini távcső sem árt, hogy jól lásd a szereplőket, de viszonylag kevés pénzből olyan élményt kapsz, hogy sokáig fogod emlegetni.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Gyere és kövess a Facebook oldalamon is, jó lesz!!:)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!