Szuper utazások

Utazós bakancslista no. 1: San Francisco

Meséltem már róla, hogy hogy alakult ki az utazás szeretete, merre jártam/jártunk a nagyvilágban eddig – sőt, még térképen is bejelöltem minden helyet ahol jártam, csak arról nem meséltem, hogy mik a tervek, és mi minden szerepel az utazós bakancslistám/nkon. Mert bizony az is van, naná, hogy az is van, én legalábbis úgy becézem azt a listát, ami a kis füzetemben külön oldalt kapott, ahol országok, tájak, városok neve van felsorolva, nehogy véletlenül elfelejtsem (haha), mennyire szeretnék eljutni az angol Cotswolds vidékre, New York-ba (igen, újra, és mindig:), Nashville-be vagy éppen Normandiába. 

sf

Na, hát ezen a listán eddig is szerepelt San Francisco, de 2016-ban került fel az élére. Az mindig is egyértelmű volt, hogy New York után San Francisco a másik olyan amerikai nagyváros, ahova mindenképpen szeretnék eljutni, mindig csupa jót hallok-olvasok róla, és hát van is mit nézni bőven, a Golden Gate hídtól a dimbes-dombos utcákon keresztül az Alcatrazig akad látnivaló a városban és környékén, és akkor a közeli Szilícium-völgy még szóba sem került. Egy szó, mint száz, ott volt a listán, de most lett belőle number 1, amikor megtörtént valami, amire nem számítottam: teljesen beszippantott az NBA, az amerikai kosárlabda.

Nem a semmiből jött, de azért váratlanul ért. A férjem ugyanis már gyerekkora óta szereti az NBA-t, és bár volt egy fellángolás, amikor 15 éve én is tudtam lelkesedni egy csapatért, ez hamar elmúlt, így azóta nem igazán érdekelt a téma. Tavaly aztán mesélt Laci (a férjem) egy új szupersztár játékosról, aki hihetetlen tehetséges, és ráadásul még nagyon szimpatikus is, így amikor nem sokkal később a youtube-on láttam véletlenül ezt a videót, akkor összeállt a kép, és tudtam, hogy róla lehetett szó. 

Jah, hát ez pont nem kosárlabda, én is látom:), de olyan helyes volt ez az egész, hogy akkor megjegyeztem Steph Curry nevét és onnantól már nem volt megállás. Egyre jobban kezdett érdekelni a játékos és csapata, én is kezdtem figyelni a meccsek eredményét, a csapattal kapcsolatos híreket, míg aztán szépen lassan eljutottunk oda, hogy májusra már nagyobb rajongó lettem, mint a férjem…:) Persze könnyű volt beleszeretni a játékba, mert tényleg szuper jól játszanak, és nagyon szimpatikusak a játékosok – állítólag Amerikában is sok ezer fiatal és a kosárlabdával korábban mit sem törődő nő kapott rá a (San Francisco-bázisú) Golden State Warriors és Steph Curry miatt a kosárlabdára, és én abszolút meg is értem ezt, tényleg úgy van, ahogy az okosok mondják: olyan szerethetőek és olyan jól játszanak, hogy közelebb hozták a magamfajta hétköznapi emberhez is az NBA-t. Pedig lett volna már rá alkalmam korábban is, mégsem szippantott így be semelyik másik csapat:)

sf3

Nyilván könnyű úgy rajongani, hogy jönnek a sikerek, márpedig jöttek bőven, kedvenceink szépen masíroztak a rájátszás, majd a döntő felé, mi pedig egyre jobban átadtuk magunkat a rajongásnak. Én ugyanis ha valamire rákapok, akkor nagyon tudok lelkesedni, fél gőzzel nem lehet az ilyesmit csinálni:), ketten együtt meg aztán különösen tudjuk spannolni egymást,  úgyhogy ha hajnalban meccs volt, akkor nem volt kérdés, hogy felkelek/ünk-e, nappal pedig szabadidőmben elolvastam kb. mindent, amit lehetett, naprakész voltam május-június környékén az egész csapat életéből. Rendeltünk is szurkolói mezeket, kiegészítőket: van Golden State-es fülbevalóm, sálam, táskám, Lacinak pólói és pulcsija – melyeket roppant büszkén hordunk:) -, és Brúnónak is érik már valami, mert a szezon végére ő is “megfertőződött”:) Szépen mondja, hogy Goldensztétvariorsz és sztepkörri, és könnyen lehet, hogy idén a Jézuskát is csak a GSW-store-honlapjára fogjuk irányítani, mert a felnőtt pólók és sapkák kicsit azért még lötyögnek rajta:)

Szóval drukkoltunk, néztük a meccseket és jöttek az eredmények, és onnantól már nem volt más választásunk, legközelebb is nézni kellett, mert mint azt a szurkolók nem létező kézikönyvének alapszabályai között lehet olvasni: ha nem nézed a meccset, és kikap a csapatod, akkor az a te hibád:D  Ezért mi virrasztottunk május-júniusban hetente több éjszakán át és drukkoltunk a csapatnak innen, több ezer km távolságból, hajnali 4-kor talpig GSW szerelésben az alig hallható TV előtt kuporogva:) Egyszerűen nem engedhettük meg, hogy rajtunk menjen el a bajnoki cím:), és bár a végső győzelem sajnos – a mi odaadásunk ellenére – nem lett meg, arra elég hamar rájöttem, hogy élőben ez még nagyobb élmény lehet. És mivel ez a csapat most van nagy formában, és 10 év múlva már másokról fog szólni a kosárlabda, míg mondjuk a bakancslistán szintén szereplő skót kis falu valószínűleg akkor is ugyanolyan lesz, mint ma, ezért “sürgősségi jelszóval” egyből fel is került a bakancslista élére San Francisco és 1-2 Golden State meccs, és nagyon remélem, hogy meg is valósul. Ha 1000 sütit kell addig elkészítenem és lefotóznom, akkor is:) Egyelőre az excel táblák nem adják ki az eredményt, jelen állás szerint jobb lenne a Diósgyőrnek drukkolni, mert az simán kijönne a budget-ből, de kellenek az álmok, hogy legyen miért küzdeni, ugye? Na ugye!:) Fogok én még ezen a lelátón ülni!

sf05

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Gyere és kövess a Facebook oldalamon is, jó lesz!!:)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!