Szuper utazások

Én a portugálokkal vagyok – ezért szeretek utazni (Foci EB különkiadás)

Akárki is lesz a foci EB győztese (frissítve: ha nem ők nyertek volna, akkor is:), én a portugálokkal vagyok. Elfogult vagyok nagyon, de megvan rá az okom.

Amikor 2003 őszén kiköltöztünk egy évre Hollandiába egy Erasmushoz hasonló egyetemi program keretében, akkor 6 személyes házakba osztottak be minket a holland szervezők, így egy teljes éven keresztül együtt éltünk 4 másik diákkal. Így ismertük meg a portugál párt, Miguelt és Joanat, akikkel aztán olyan jóban lettünk, hogy miután hazaköltöztünk is tartottuk a kapcsolatot. Voltunk már náluk 2008-ban, majd ők is eljöttek hozzánk egy nagy körutazásra egy évvel később, aztán kimaradt pár év, mert szépen sorban jöttek a gyerekek: előbb ott, aztán itt, aztán megint ott – így el is ment pár év, de már ideje volt újra találkozni, és idén végre összejött.

Január legelején dőlt el, hogy megyünk, direkt úgy időzítve az utazást, hogy a magyar-portugál EB meccset majd együtt nézhessük. Na jó, ez inkább csak apropó volt: igazából egyikünk sem nevezhető megszállott focirajongónak, de jó ötletnek tűnt, hogy pont akkor látogassuk meg őket, amikor a meccs is lesz. Így is lett, elutaztunk Portugáliába, és épp a barátaiknál voltunk vendégségben 2 napot Lagos mellett, a tengerparti részen Algarve-ban, amikor eljött a meccs napja. Náluk két kislány van, és a barátoknál is egy picilány, így Brúnó volt az egyetlen kisfiú, de a meccs napján átjött két unokatestvér, a 9 éves Maria és ikertestvére, a vagány kisfiú, Leonardo Joao, azaz LJ.

portugal04

Brúnóka még a Portugáliába érkezésünk napján kapott egy portugál focimezt és sapkát vendéglátóinktól, amit aztán a portugál-magyar meccs idején szépen fel is vett. Persze attól még a magyaroknak drukkolt, sőt, ő igazából még most, a döntő napján is a magyaroknak drukkol:D de ha már ilyen kedvesek voltak, hogy megajándékozták, természetes volt, hogy felveszi a mezt a meccs idejére. 

portugalia02

A meccs lement, jó hangulatban, naná, hogy jó hangulatban, mindenki örült, sok szép gól volt, és mindenki tovább is jutott. A meccs után aztán lesétáltunk kollektíven a tengerpartra, hogy kicsit levegőzzünk. Jött mindenki, kicsik-nagyok, fiúk-lányok, és LJ, a 9 éves portugál nagyfiú hozta a labdáját is, és útközben rugdosta a kis – csendes, forgalomtól mentes – utcákon. És ha már focizott, bevonta Brúnót is. Brúnót, aki egyébként életében talán kétszer focizott, és aki egyébként ugyanúgy nem értette a nagyfiúnak egy szavát sem, ahogy a nagyfiú az övét: egyikük sem beszélt a másik nyelvén. És akkor Brúnó beállt, és annyira jól érezték magukat, hogy öröm volt nézni. Szaladgáltak, rugdosták a labdát, passzoltak egymásnak, néha nekünk, felnőtteknek is, nevetgéltek, közben haladtunk a tengerpart fele vagy 10-12-en, a nap már nem sütött, az éttermekben-kávézókban beindult az esti élet, poharak koccantak, helyiek és nyaralók zsizsegtek, a két fiú meg csak játszott és játszott tovább… Komolyan mondom, mintha egy filmből vágták volna ki azt a jelenetet. Á nem is, inkább valami reklámból: tényleg, ahogy az a nagyfiú igyekezett bevonni a kicsit, és szórakoztatta, ugratta, a kicsi meg belelendült és viszonozta… Úgy, hogy közben egy szót sem beszéltek egymás nyelvén. Még elmesélni is olyan jó, hát még ott lenni, megélni.  És ez csak egy a rengeteg élményből, amit a szuperkedves portugál családdal töltött napok-hetek alatt megtapasztaltunk. Egy, ami megint arra emlékeztet, hogy miért is jó utazni: )

Hát -többek között – ezért vagyok én a portugálokkal.

portugalia03

portugalia05

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Gyere és kövess a Facebook oldalamon is, jó lesz!!:)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!