Szuper utazások

Puffin és az utazás

Mielőtt itt nagyon beleélném magam az utazós témába is, gondoltam, jó, ha tisztázzuk, hogy jövök én ahhoz, hogy ilyesmiről blogoljak. Hát úgy, hogy az utazás hamarabb volt, mint a sütés-főzés. A sütögetés kb. 10 éve kezdődött, utazni viszont imádok, amióta az eszemet tudom. Ha tehetném, minden szabadidőmet utazással tölteném – na nem mintha most olyan sok szabadidőm lenne:), de értitek na. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit a szüleinktől kaptam/tunk: hogy így neveltek minket, hogy megszeretteték velünk az utazást és az idegen nyelveket. Komolyan. Nagyjából minden jó dolgot az életünkben vissza tudok vezetni valamilyen utazáshoz, és utazás közben szerzett tapasztalathoz. 

Kiskorunkban nyilván nem volt annyi lehetőség, akkor Balatonfüredre:)  – igen, ide – jártunk nyaralni egy-két évente két hétre, azon kívül maximum Csehszlovákiába jutottunk el külföldre, síelni Smokovecre vagy a Csorba-tóhoz. Az első komolyabb külföldi út 89-ben volt: bejártuk Görögországot, nem is akárhogy: sátorral! Dacia, két szülő, két gyerek, a kocsi dugig, Dire Straits és Boney M a kazettás rádióban, óriási hőség, és végtelen hosszú sorok a határnál… Ahhoz képest, milyen régen volt, még most is elég sok mindent szoktunk emlegetni arról a nagy kalandról, gyanítom, hogy valahol ott szerettem meg én is az utazást. Jött aztán Jugoszlávia, majd talán egyszer voltunk Bécsben is, de aztán évekig csak itthon kirándultunk – na nem túrázgatva, nem vagyunk egy túrázgatós család – és akkor finoman fogalmaztam:) 

001 Lefkosia


Néhány kisebb utazás azért becsúszott a 90-es években is, de az igazi móka 2003-ban kezdődött, amikor Hollandiában tanultunk egy évig, és amikor elindultak a fapados légitársaságok. Onnantól volt 6 év, ami alatt rengeteg utaztunk – akkor már főleg Lacival. Csak abban az egy évben bejártuk Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, akkor voltunk először Londonban és Provence-ban, és bár 2004-ben hazaköltöztünk, az utazgatás utána is folytatódott. Hát hogyne folytatódott volna, mikor volt, hogy 3000 Ft-ért tudtunk repjegyet venni Berlinbe, vagy 6000-ért Rómába. Befejeztük az egyetemet, rugalmas munkaidőben dolgoztunk, simán belefért az akkori életünkbe – ha megláttunk egy ilyen jó akciót, nem hezitáltunk, mentünk. Szülinapra, karácsonyra, és gyakorlatilag mindig minden alkalomra utazást “kér(t)ünk” ajándékba, és minden apró kis extrát és perselypénzt utazásra teszünk félre. Százszor inkább egy szuper utazás, mint egy új mosógép vagy nagyobb autó:) Hálistennek nagyon egy húron pendülünk ebben (is) Lacival: soha nem volt ebből gond, soha nem volt olyan, hogy valamelyikünk ne akart volna menni. Brúnót meg már mi formáljuk:) – kacsintás! 

154 Aphrodité

2005-től aztán elkezdtem én is dolgozni, és pont olyan volt a munkám, hogy viszonylag sokat kellett utazni. Így volt 3 év, ami alatt rengeteg helyen voltam Nyugat-Európában: legtöbbször munkatársakkal, néha Lacival, néha egyedül, de mentem, ahova csak lehetett. Közben volt nászút Toszkánában, álom körutazás Provence-ban – akkoriban ezek voltak a nagy kedvencek. Na jó, azért Amerika mindig ott volt a nagy álmok között, egyszer komplett tervet vázoltunk fel egy 1 hónapos amerikai körútra, ahol bejártunk volna mindent, amire valaha gondoltunk, de aztán azt – pénz, vízum, és egyéb koordináták miatt – nem csináltuk meg. Azóta sem:) Sajnos. Cserébe’ tesómék révén bejártuk Svájcot, még a hollandiai év alatt szerzett szuper portugál barátokkal körbeutaztuk Portugáliát is,  rákaptunk a síelésre, így síelni is voltunk párszor, szóval 30 éves koromra már igazán sok helyen jártam, ami rengeteg szuper élményt adott.

Chianti 83

Jött aztán a költözködés és az új élet Balatonfüreden, na meg a kisbaba – és pár év kiesés, de aztán ahogy lehetett, megint próbáltunk kisebb-nagyobb utazásokat beiktatni. Brúnóval is és Brúnó nélkül is. Ahova lehet, együtt megyünk, de ha nem oldható meg, akkor csak az egyikünk megy. Így voltam például New Yorkban is, de arra már szerintem Ti is emlékeztek. És így utazgatunk most is, ahova csak tudunk. Van, hogy együtt megyünk, van, hogy Laci megy egyedül, máskor meg én egyedül. 

DSCN4555

Persze ne higgyétek, hogy a Hilton szállodalánc örökös bérlői vagyunk, á dehogy. Na nem azt mondom, hogy a vadkempingezés a mi világunk, szó sincs róla, még csak sátorozni sem voltunk felnőttként soha, 10 ágyas hostelben sem aludtunk egyszer sem. (Na jó, életemben kétszer előfordult, hogy reptéren aludtunk 1-1 éjszakát, de fiatalok voltunk, belefért akkoriban:)  Szóval nem így értem, hanem úgy, hogy nem taxizgatunk, nem fizetünk be városnéző buszozásokra, nem nagyon járunk éttermekbe (csak néha) az utazások alatt. Az mindig a lényeg, hogy ott legyünk, legyen egy saját szobánk saját fürdőszobával viszonylag közel a belvároshoz. A kaját és minden egyebet megoldjuk, de soha nem nagy lábon élve. Mindig úgy voltunk vele, hogy a szállodába csak aludni megyünk, kár azért sok pénzt fizetni, és ha ügyesen kigazdálkodtunk egy utazást, akkor az azt jelentette, hogy el tudtunk menni máshova is. Soha nem utaztunk szervezett keretek között, mindig magunk intéztünk mindent, és állítom, hogy vannak, akik többet elköltenek egy egy hetes balatoni nyaralásra, vagy akár egy fesztiválos hosszú hétvégén a Szigeten, mint amiből mi bejártunk 3 európai várost:) 

Na jó, a munkahelyi utak között volt pár különlegesebb: Cipruson a tengerparti luxusszálloda teraszán reggelizni konferencia előtt elég jó volt például, és az sem volt rossz, amikor egy gyönyörű görög szigeten rendeztek 1 hetes very important programot július elején, amin muszáj volt ott lennem..:) Szóval akadtak ilyenek is, de a magánutakat általában kis költségvetésből oldottuk meg. Egy időben kifejezetten élveztük ezt a játékot, hogy hogy tudunk minimál pénzből minél több mindent beiktatni egy hosszú hétvégébe. Ez nyilván akkor volt, amikor még csak ketten utaztunk. Most, hogy már Brúnó is jön velünk, meg mi is felnőttek lettünk, kicsit persze másabbak az utazások, de most is ugyanazok az elvek működnek, csak most Brúnó és az ő igényei a legfontosabbak. Azért ha egyedül utazunk, akkor még most is szoktunk ilyet “játszani”, majd erről még mesélek bővebben is.

Itt a térképen láthatjátok, hol jártam már életemben (rá tudtok közelíteni, ha az egeret húzogatjátok).  Nyilván Magyarországon nem csak Balatonfüreden, és vannak még helyek külföldön is, amik nem kerültek fel, de ha minden igaz, ez a térkép itt majd mindig frissül, úgyhogy előbb-utóbb minden rajta lesz. 

Látványosan üres a jobb oldal? Igen. Vannak helyek Ázsiában és (főleg) Afrikában is, ahova szeretnék majd egyszer eljutni, de nagyon sok minden más van még előttük a bakancslistán. Nyugat-Európa, Amerika, Ausztrália a fő csapás, rengeteg kisebb és nagyobb álmunk van még ezeken a részeken is, úgy vagyunk vele, hogy majd ha azok teljesültek, akkor elindulunk keletre is. 

Nincsenek rajta klasszikus nyaralóhelyek? Hát igen, ez is igaz. Kimaradtak az életemből kamaszkorunk kedvenc helyei: nem voltam se Korfun, se Neos Marmaroson, se Paralian, se a Costa del Sol-on, sem a Costa Bravan, sem a horvát tengerparton (na jó voltam, csak akkor még Jugoszlávia volt, és 1990-et írtunk:) Hát igen, mi nem így szoktunk nyaralni, mások voltak a célpontok eddig. De mit lehet tudni? Lehet, hogy 50 évesen fogok a legjobb görög discoban lötyögni, mert akkor jutok el oda. Ám legyen:) 

Remélem, sikerült választ adnom az érdeklődőknek, hogy hogy jött ez az egész utazós blogosdi, és miért nem maradok csak a sütiknél. Nagyjából ez a story röviden. Számomra inkább az a fura, hogy miért nem jutott már korábban eszembe az utazós blogolás. Na mindegy, majd most! Gyertek és kövessetek itt is, a facebookon is, és instagramon is. Lassan beindul az élet, remélem sok klassz helyre eljutunk “együtt”. Azon pedig ne csodálkozzatok, ha más írását olvassátok, mert vannak-lesznek itt szerzőtársaim is, de az ilyen háttérinfókról is írok majd még. 

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Gyere és kövess a Facebook oldalamon is, jó lesz!!:)

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. érdekelni érdekel, de gondolom, ezt mindenki maga dönti el, hogy az adott (családi) utazásra szánt órákat és eurókat mivel tölti, mire költi:) akár gasztroblogger, akár nem:D aki úgy szereti, annak úgy jó, nekünk meg így:)

  2. na ezt nem is láttam Kata, komolyan? lehet, hogy egymás mellett campingeztünk?!!:):)

  3. Rita Kocsmaros says:

    “nem nagyon járunk éttermekbe (csak néha) az utazások alatt” – egy gasztrobloggert egyébként sem érdekel az ilyesmi. 🙂

  4. Katalin Tabányi says:

    Jugoszlávia!!! 1989-ben voltunk ott családilag, sátorral, polski fiattal. Üvöltött Rick Astley a magnóból (azóta is mindig ez jut róla eszembe, ha hallom és imádom). Ezen kívül országon belül kirándultunk folyton a családdal, sokat mentünk, nálam is innen jön az utazás szeretete. Csak nálam a túrázás szeretete is képben van. És írom én is a bakancslistát. Meg mást is írok, csak kicsit lassan haladok, de majd jelentkezem hamarosan 😉


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!